****************************** Vidéken is élhet stílusosan az ember. ******************************

2014. április 17., csütörtök

Shabby stílus romantikával egy olasz házban



A lakberendező tulajdonos shabby stílust szeretett volna sok romantikával. A megvalósítás csillagos ötösre sikerült.































2014. április 15., kedd

Dédszülők régi tárgyai - vintage fotósorozat


"Kedves Krisztina!

Ismét egy kis ízelítőt küldök egyik tavaszi munkámból. A sorozat érdekessége, hogy ezekkel a képekkel avattuk fel napfényműtermünket. Dédszüleim régi tárgyival készült, tavaszi ihletésű, vintage sorozat.
Fogadd szeretettel!

Üdvözlettel: Máy Lydia, Bólyból, Baranyából"










2014. április 10., csütörtök

miNŐ vidék: Vidék és lelkiélet női szemmel 8. rész


1-7. részek ITT olvashatóak!



Megalázó munkakörön felülkerekedni az igazi

Nem voltam még abban a helyzetben, hogy rászoruljak mások munkaadó segítségére. Szerencsés vagyok? Lehet. Magam küzdöttem, saját célok és tanulmányok, gyakorlatok alapján mentem előre és kerestem a munkahelyeket. És mindig találtam olyat, amiből sokat tanulhattam, építkezhettem majd továbbléphettem nyugodt lelkiismerettel. Ahogyan már korábban írtam itt nektek, az állásinterjúkat is direkt csípem. Nem sikerült még sehol elvenni igazán a kedvemet. Bízom a tudásomban most is, ahogyan korábban is mindig. De vidéken az élet, az én szakmámban dolgozó lányoknak egyáltalán nem vidám. Bölcsész diplomával senki vagy. Írhattam volna nagybetűvel, de az már tényleg nagyzolás lenne. A munka vidéken vagy a föld, vagy a szolgáltató ipar, vagy a 3 műszakos szalagmunka körül mozoghat. Nőként, hangsúlyozom. A tanárok és eladók is kihalásos alapon működnek. Saját tapasztalat, tehát nyugodtan mondhatom: le vagyunk írva.

A fővárosból érkezve voltak halvány sejtéseim a saját munkakeresési anomáliáimmal kapcsolatban, de a másfél éves tehetetlen és dühös, majd kiábrándult keresgélés és visszautasítások, megválaszolatlan levelek messze felülmúlták a gondolataimat. Regisztrált munkanélküliként eljutottam arra a pontra, hogy szinte már örömmel vártam a közmunka(-szolgálat, by me) lehetőségek sorát, de túlképzett, 2 diplomásként utcát seperni nem küldtek el a munkaügyi központból. Protekció kell még ahhoz is, hogy valamilyen, szintemhez közeli helyre bejussak. Hát így történt, hogy végre eljutottam egy irodába, egy virágállványként funkcionáló asztal mellé dolgozni. Sem a kedves munkatársak, sem közvetlen főnököm nem tudott igazán mit kezdeni a jelenlétemmel, de ezen pár nap után felülkerekedtünk. Mivel napokig semmi hasznomat nem vették, s nekem is kínos volt napi 8 órában a plafont bámulni, a közvetlen kolléganőm megszánt és adott pár papírmunkát. Így kezdődött…

Hogy miként éli meg ezt a szánalmas, de közben lekötelezettként és megalázottként, fülét-farkát behúzva tartó közmuki, a nem létező munka (és fizetés) napjait? Az én receptem szerencsésen alakult. Köszönhetem magamnak, jellememnek, nyitottságomnak. Felemelt fejjel és nyitott aggyal vártam ki, mikor engednek közel magukhoz a közvetlen kollégáim, s mikor látják be, hogy a helyzet nem az ő, nem a főnököm, nem a cégvezetés hibája. A közmunka(szolgálat) egy szánalmas rendszer, ami álságos és látszathasznot termelő, statisztikahamisításra alkalmas, végtelenül kilátástalan mézesmadzag. Én mázlista vagyok, mert tudtam, hogy kell lennie kiútnak, és én csupán ideiglenesen vagyok részese ennek a kényszerhelyzetnek. Családom és párom támogat mindenben, de ezt a harcot magamnak kellett megvívnom. Pénzre volt szükségem és valamilyen emberi közelségre, hasznosság érzésre, az agyam nagyobb kihasználására. Hálás voltam, hogy kaptam ezt a lehetőséget és a legjobb szándékkal és hozzáállással szerettem volna teljesíteni, amit csak kell.

Barátnőket és remek főnököt, 2-3 segítő, kedves kollégát ismerhettem meg a cégnél, ahol végül 9 hónapig dolgozhattam. Helyettesítő feladatokat és néhány szakmámba illő, kihívást is jelentő munkát végezhettem. Sokkal szebben alakult minden, mint ahogyan az első napokban várni lehetett. Persze – ahogyan írtam fentebb is – rajtam és a szerencsén is múlt. A közvetlen kolléganőmmel hamar összehaverkodtunk, pedig nem sok dologban gondolkodunk hasonlóan. Mégis, az ő barátsága (azóta is) az egyik legfontosabb élményem ebben, a számomra idegen kisvárosban. Amikor már egyenrangú partnerként kezeltek, számomra fontosabb kollégák, úgy éreztem, hogy megnyertem, amit megnyerhettem. Vesztesként indultam és barátokkal, s egy, számomra teljesen ismeretlen szakterület pár alapfogalmának ismeretével fejezhettem be a pályafutásomat. Felülkerekedtem a rendszer biztosította kereteken, s ez akkora nyeremény volt, amit leírni sem tudok. Persze nem ment volna a bizakodásom, a főnököm és azok a jófej kollégák segítsége nélkül, akik partnerként kezeltek, amikor már belátták, hogy ők sem veszthetnek semmit ezzel a felállással. Sőt.

Állatkerti töltekezés

Nyíregyháza lakossága nagyot kaszálhat ebből a hatalmas állatparkból. És de jó nekik! Ketrecek és négyzetméterre aprónak tűnő kifutók ide vagy oda, állatkertre szükség van, volt, lesz. A puha, az extrém, a vízi, a sivatagi, az esőerdei és a méretes, vagy apró jószágok olyan hatalmas töltekezés-élményt adnak, bárhol is járok az országban, a világban, hogy számomra kihagyhatatlan programok minden évben. Ha újra gyerek lennék, – na és az állatkertekben végre újra az lehetek – majom és maki gondozó álmokat szövögetnék. Felnőttként csak az esőerdők védelméért küzdhetek a magam módján. De az nem ugyanaz. 



Visszatérve Nyíregyházára és a Sóstói Állatparkra, egy szürke napon bejártuk ismét a park kisebb-nagyobb zugát. Szívem-lelkem pár napra újra feltöltődött a makik, a fókák, a fánik, az orangutánok, a zsiráfok és a cápák közelségével. 







Valamelyest megérezhetjük itt, mekkora élmény lehet a bátor táboros gyerkőcöknek egy állatterápiás program, egy lovaglás, egy állatsimogató. Minden és mindenki, ami és aki, ezeket a puha lényeket közelebb hozza hozzánk emberekhez egy nagy tudós, nagy esély. Jobbak és többek leszünk általuk és velük. Szükség van rájuk, mint a mindennapi kenyérre.

Most mondja meg valaki, hogyan lehet ezeket a fura lényeket nem szeretni?! 

Baj van? Süss és egyél!

Egyszerű szabály: ha gond van, ha rossz a kedved, be kell tolnod pár túró rudit, vagy sütni kell valami édességet. Garantált a siker! 



Azért dobom be nektek a tejfölös-babapiskótás receptemet, mert évek óta Ő a nagy favorit minden körben. Nincs sütögetés, nincs drága alapanyag, nincs sok meló. S szinte azonnal ehető is a végeredmény. (ínyencek nyugodtan várják csak ki azt az 1-2 órát, amíg a hűtőben a krémes massza átitatja az összes réteg piskótát) És nem lesz tejföl ízű, higgyétek el, tényleg!

Tehát a lényeg: szerezz be 3 kis pohár tejfölt, 2 kanál házi lekvárt, 1 kanál kakaóport, 1-2 kanál cukrot és 1-2 csomag babapiskótát. Bármilyen sütőformában elkészíthető, én a csattal nyitható, fém tortaformát szeretem. Tegyél egy sor piskótát alulra, majd egy pohár tejfölt keverj össze a cukorral. Ez az első sor krém. Mehet a piskótára, ne teketóriázz semmivel. Jön az újabb sor piskóta, amire jöhet a kakaóporral összekevert pohárnyi tejfölkrém. Utolsó sor piskóta jön most, amire a lekváros tejfölt kenjük rá. Télen jöhet a gyümölcskonzerv a süti tetejére, nyáron friss gyümölcsökkel díszítheted, ha arra vágysz.

Egyetek, had nőjön…! Jó étvágyat!

A következő részben újra megízleljük a természet ajándékait, s elhatározom, hogy mi is lesz az én utam a jövőben. A saját világomat tényleg megváltom.



Abonyi Anita
 
 
fotók és írás: Anita
 
 

2014. április 7., hétfő

Életstílus bolt - Te hány órát töltenél el itt?





Mark és Sally Bailey -nek nagyon kedves, szenvedélyes és lélegzetelállító lakberendezési üzlete van Angliában. Már azért elidőzik az ember itt, mert annyira ízlésesre sikerült megkreálni a boltot, hogy minden négyzetméterét látni kell. Ma ide tekintünk be. A bolt neve Bailey's, mely a házaspár nevéből alakult, nem a híres krémlikőr volt a névadó. 

A házaspár szerencsés mert azt csinálhatják, amit szeretnek. Utaznak, beszereznek, újragondolnak, dekorálnak, élnek egy életstílust, melyet sikeresen átörökítettek egy boltra szabva is, sok lakber rajongó legnagyobb örömére.